Néhány napja a média ismét hangos egy igen értelmes - Uniós forrásból megvalósult - beruházástól. Jakabszálláson megépült az Alföld legnagyobb szánkódombja, mely különleges méreteivel lenyűgözi a látogatót, pontosan 8,8 méter magas, így pont fél méterrel többet kell mászni a tetejére, mint családi házunk kúpcserepéig, mely a tervező szerénységéből adódóan csak 830 cm.

Persze a két adat összehasonlítása nem életszerű. Mivel sajnos házunk tetejéről nem lehet leszánkózni biztonságosan még akkor sem, ha hó van rajta, így örülök, hogy egy ilyen nagy volumenű beruházás megvalósult, mivel ez a szórakozási lehetőség segít kizökkenteni a téli depressziómból. Ha már nagyon borúsnak látom a fényszegény rövid téli nappalokat, akkor hipp-hopp elutazok Jakabszállásra (156 km és két és fél óra út) potom 9.000 Ft benzinköltséggel és lecsúszhatok 8,8 m magasról, mely a Mount Everest pontosan ezredrésze. Feltételezhetően találkozok Erőss Zsolttal is, aki 1.000 felmászással edz a következő csúcstámadásra gázmaszkot viselve, hogy a légszomjhoz ne csak a borsodi megyeszékhelyen akklimatizálódjon ködösebb időben.

Szánkózni persze nem biztos, hogy tudok, mivel az Alföldön a hóval borított napok száma általában évi 20-25 nap, de sebaj, majd felmászok a tetejére és gyönyörködök a domb (hegy, hegyóriás, hegyvonulat) nyújtotta kilátásban, mivel ez a magaslat mégiscsak szimpatikusabb mint a bodrogkeresztúri 40 cm magas kilátó, melyet az EU-s pénzek elosztásával foglalkozó irányító hatóság hasonlóan kiemelkedő (szó szerint) turisztikai attrakciónak ítélt és komoly támogatást nyújtott a megvalósítására. A csúcstámadást követően a magasból megtekinthetem Magyarország 1:1.000 arányú kicsinyített mását a szomszéd telken, melyen a Dunát egy agrofóliával kibélelt kanális, az északi középhegységet pedig néhány talicska földkupac jelképezi.

A beruházó ígéri, hogy nyáron egy speciális burkolattal ellátja a hegyóriást, így a magyar emberek honfoglalás óta mindeddig kielégítetlen vágya teljesülhet, méghozzá az, hogy 30-35 fokos alföldi hőségben egy árnyékmentes dombon csúszkálhassanak a nyári szabadságuk alatt.

Persze lehet, hogy csak én vagyok kishitű, nem bízok a beruházás jövőjében, és lásd csodák csodája, de pénzes nyugati turisták fognak özönleni kis hazánkba a szánkódomb vonzerejének kihasználására az év 365 napján, összekötve a látogatásukat egy kis bodrogkeresztúri panorámafotózással és drégelypalánki kutyafitnesszel, majd kipihenten élményekben elhagyva a magyar határt megállapítják, hogy "Európa itt épül".