Magyarországon a menza szó soha nem jelentette a minőségi étkeztetést. Mindig is alacsony színvonalú tömegkajálda volt a menza, melyet éppen meg lehetett enni, de soha nem volt legalább közepes minőséget elérő közétkeztetést nyújtó intézmény.
Ennek ellensúlyozására néhány szakember – dietetikus, tisztiorvos, mesterszakács – létrehozott egy alulról építkező kezdeményezést mintamenza néven, melynek fő célja a közétkeztetés, kiemelten az iskolai étkeztetés megreformálása volt.
Sajnálatos, de tény, hogy az iskolai étkeztetés – függetlenül a színvonaltól és mintaértéktől – sokak számára az egyetlenegy melegétkezési lehetőséget jelenti különösen szegényebb kistelepüléseken.
Elismert és önkéntes szakemberek indultak el egy rögös úton, akik meg próbálták újjá reformálni a közétkeztetést teljes valójában. Persze erre meg lehetnek a módszerek és a terminológiák. Az alapanyagok, az ételek elkészítési változatai, a tálalás, az ideális hőfok stb. Azt a tényt hogy lehet az alapanyagárból normálist is főzni azt sokan bizonyították televíziós főzőműsorokban Laci bácsitól Update Norbiig. Láthattuk, hogy lehet a főzés helyett párolni, lehet friss salátát tálalni, sertés helyett fehér húst adni.
Gondolom, hogy Norbi gyerek sem a deficitre tervezett Update programjában, bár én ezzel kapcsolatban saját tapasztalataim alapján szkeptikus vagyok. A 90-es évek végén megvettem egy Norbi kazettát, naponta kétszer végignéztem a fotelban ülve, és nem fogytam egy dekát sem.
Visszatérve eredeti témámra ez megint olyan volt, mint korábbi bejegyzéseimben emlegetett Regös Bendegúz: „Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett”. Szóval ez sem sikerült úgy ahogy tervezték. Sajnos a mintamenzákon nem sok minden változott. A zöldborsófőzelék maradt ugyanaz a tiszta lisztesrántás + 3 szem borsó, mint volt. A rántott sertésszelet elmehetne nanotechnológiailag vékonnyá klopfolt szarrá kenyérmorzsával burkolva, IGLÓ kapitány halrudacskájában, pedig több a szálka, mint egy balatoni halsütős keszegben. Bár ez utóbbiban akár lóhús is lehet, mint napjainkban kiderült.
Megpróbáltak a mintamenzán helyi termelők által szállított – néhány órával korábban szüretelt – friss gyümölcsöt és zöldséget felkínálni. Ekkor jöttek a hivatalos jogkukacok, akik közölték nagyobb konyhákon, hogy a közbeszerzés így, meg úgy nem teszi lehetővé a termelőtől való közvetlen vásárlást.
Tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon – ahol az EU legbonyolultabb közbeszerzési törvénye van életben – mégis az nyeri az eljárást, akinek kiírják. Ha valakinek nyertes a pozíciója az nyerni is fog. Egyébként hozzáteszem, a közbeszerzési törvény több tucat olyan lehetőséget, kiskaput is kínál, mely teljesen legálisan megoldhatná azt a tényt, hogy a helyi termelők lássák el a települési közétkeztetést. Persze ezt esetleges érdekek felboríthatják, de gondolom ez csak feltételezés, ilyen böcsületes kis hazánkban nem fordul elő ……
Szóval sok minden nem változott. A paradicsomleves ugyanaz mint volt, legfeljebb Jobbikos városvezetésű településen székely-magyar rovásbetűvel. A rakott krumpli ugyanaz a 99-1 % arányú krumpli és egyéb összetevőjű valami, mint egykoron, a leves pedig…. na annak adnak valami fantázianevet, de mosogatólének mosogatólé marad, csak több benne a répa, mivel az egészséges és jobban lehet tőle fütyülni.
Összegezve sok minden nem változott, úgy néz ki ez is ismét egy elbénázott kezdeményezés maradt. Egyébként a napokban ebédeltem egy közétkeztetéssel foglalkozó konyhán. Megkérdeztem, hogy ez is a mintamenza program részét képezi? A főszakács közölte, hogy hál’Istennek nem. Ők a „termelőtől a terített asztalig” elv követői. Na ott ettem egy ízletes és egészséges menüt, de persze ezt nem nevezhetjük MINTÁNAK.
