Óvodai termékenységi rigmus

 2013.02.05. 18:03

Az hogy Magyarországon az oktatás egy nagy rakás szar azzal együtt, hogy sok sebből vérzik mindannyian tudjuk. Vagy magunkon, vagy gyermekünkön, vagy mindkettőn, de megtapasztaltuk. És ezt tudják az oktatást irányító szakemberek is vagy 40 éve, de változtatás nem igazán történt, legfeljebb hátramozdító, destruktív, nyugatmajmoló apróbb intézkedések. Tényleges hatást azonban nem igazán értek el vele, általános iskolák nagyszámban ömlesztik a funkcionális analfabétákat, akik a középiskolák egyre heterogénebb választékában landolva bővítik néhány évet követően a satnya munkaerő-piaci kínálatot kis hazánkban és egyre gyakrabban külföldön.

Na de ne rohanjuk el ennyire, most az alapokról akarok írni, méghozzá az óvodáról. Az óvodai nevelés célja a közösségbe történő szocializáció, és az iskola előkészítés. Legalábbis ennek kellene lennie. Hogy ezt mennyire sikerül megvalósítani, az leginkább az óvónéni és a családi háttér konstruktív együttműködésén, kohézióján múlik. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az óvodában megszerzett információk egy életre megmaradnak bennünk, kiemelten emlékezve ezen dolgokra, majd a gyermekünk által választott idősotthon Alzheimer-osztályán.

A kisgyermeki versek, mondókák állítólag nevelő hatásúak, így évtizedek, évszázadok óta alkalmazzák az óvodai nevelésben. Ezeket mindannyian ismerjük, átadjuk gyermekünknek, unokánknak. Persze az oktatási reform itt sem maradhat el. De ahogy kis hazánkban ezt is kivitelezzük, hajlamossá válunk a túlkapásokra, negatív irányba terelve a dolgokat. Úgy ahogy Bendegúz mondta az Indul a bakterház című filmben: „Én mindig jószándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, mindig rossz lett. "

A napokban mesélte egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező óvónő ismerősöm, hogy egy kirendelt szakértő pszichológus járt az óvodájukban – elvileg szakérteni. Ez a pszichológus többek között azt szakértette, hogy nem javasolt a „Bujj-bújj zöld ág” kezdetű, mindenki által ismert mondóka oktatása, mivel ez egy ősi termékenységi vers, rigmus, amit valamikor a fonóban énekeltek az asszonyok jó száz évvel ezelőtt. Ennek megismertetése a kicsik szexuális életében komoly törést okozhat, bár a zöld ág = pénisz, aranykapu = vagina hasonlat akár sántíthat is.

Csekély agyammal, és még csekélyebb néprajzi ismereteimmel azonban nem igazán hinném, hogy bármely óvodásnak (felnőttnek sem) eszébe jutna, hogy ennek a kis játékos gyermekversnek bármi köze lehetne a fütyi-punci kontaktushoz. Nem tartom azt sem valószínűnek, hogy eddig egyetlen egy óvó néni is kivette volna a foglalkozások repertoárjából a szexuális devianciákat okozó, de a gyermekek fejlesztésében generációk óta hasznos, játékos lehetőséget biztosító versikét.

Egyébként ismerősöm szerint a „szakértőre” viszont igencsak ráfért volna egy kis termékenységi rigmus, mivel a nagytudású pszichológus nem volt más mint egy 40-es éveinek közepén járó b…tlan véntyúkká degradálódott önmegvalósító űberszingli, akinek a legnagyobb orgazmust a méregdrága konzerven hizlalt herélt kandúrjának a minden esti vakargatása jelenti. Ő már csak érthet a gyakorlati gyermekneveléshez, gyermektelenül.

Bejegyzésemet az alábbi – közelmúltban olvasott - történettel kívánom zárni, minden óvodáskorú szülő ÉPÜLÉSE számára.

Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.

- Miért, miből látszott?

- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.

- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is?

- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.

- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?

- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.

- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..

- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek? - Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, … BASZKI

Címkék: hülyeség pszichológus óvodai nevelés pedagógiai szakértő

A bejegyzés trackback címe:

https://szajszag.blog.hu/api/trackback/id/tr435064403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása